A mai osztályfőnöki órára egy tanúságos mesét hoztam nektek Mátyás király egyik történetét. Arra kérlek, olvassátok el és gondolkozzatok el
azon, hogy mi lehet a mese tanúsága!
Jó olvasást kívánok!
Mátyás király mese:
Egyszer, Mátyás király egy faluban volt álruhában, viszont
közben megesteledett. Kérdezősködött, hogy hol szállhatna meg éjszakára. Innen
is, onnan is továbbküldték. A szegény vándorból nem sok hasznot néztek ki a
falusiak. Azt mondja neki a kocsmáros: - Menjen a tanítóhoz, ő biztos, hogy
befogadja. El is ment Mátyás a tanítóhoz, s a tanító valóban beinvitálta a
házába. Nagyon szegény ember volt, de mégis finom vacsorával vendégelte meg az
éhes utasembert. Szépen el is beszélgettek a világ folyásáról, s aztán
nyugovóra tértek. Másnap reggel Mátyás visszament a kocsmába, hogy megköszönje
a kocsmárosnak a jó tanácsot. Hát, mit lát. A fogason ott lógott a tanító
kabátja. - Hát ez a kabát, hogy került ide - tudakolta Mátyás, - az este még a
tanítón láttam? - Igen, az övé volt. Az ennivaló fejében hagyta itt, amivel
kendet megvendégelte - világosította fel a kocsmáros. Mátyás igen meghatódott a
tanító jóságán. Elhatározta, hogy fényesen megjutalmazza. Hazament Budára, s
egy nap hívatta a tanítót. Szegény, nem tudta elgondolni, hogy mi rosszat
tehetett, amiért egyenesen a király elé hívatják. Mátyás fényes ebédet adott a
tiszteletére. Búcsúzásul még meg is ajándékozta. Neki adta saját köntösét,
aminek a zsebeit jól megrakta pénzzel. Ezt tették a többi urak is. A tanítót
hatlovas hintón vitték haza a falujába. Így jutalmazta meg Mátyás király a
szíves vendéglátásért.
