A mai napon is hoztam nektek egy
aranyos mesét! Jó olvasást kívánok!
Gárdonyi Géza – A kis csacsi meg a nagy nyuszi
-Kelj fel kis
csacsi fiam – szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. Kiviszlek ma a
mezőre.
Hopp, felugrik a
kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájánakés kérdezi a fülét
vidáman megbillentve.
- Mi az a mező, anyukám?
- A mező – feleli a nagy csacsi – nem
egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a
másikig sohase tudod végigenni.
Ez tetszett a
kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek,
egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi:
- Jaj, de megijedtem.
- Mitől?
- Furcsát láttam.
- Mit láttál?
- Icike-picike kis csacsikat.
- Mekkorákat?
- Mint a fülem.
- Nem lehet az.
- De bizony. Úgy ugráltak, mint a
szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed.
Odavezeti az
anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak.
- Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat
látok? – kiáltott a kis nyúl.
- Nem nyulak ezek, te kis csacsi –
szólt az öreg nyúl.
Az öreg szamár
pedig azt mondta erre a fiának:
- Nem csacsik ezek, te kis nyúl.
És mind a ketten
barátságosan néztek egymásra. Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi
hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival.
