A mai napra is hoztam egy aranyos
tanmesét a feladatlapok mellé. Jó olvasást kívánok!
A fogfájós nyuszi!
Képzeljétek, gyerekek, mi történt!
… Egy nyuszikának a mezőn megfájdult a foga. Valószínűleg úgy esett meg ez a
nagy baj, hogy kemény káposztatorzsára harapott.
Panaszosan makogott a nyuszi és
nem tudta, mitévő legyen. A pofácskája hamarosan dagadni kezdett, s amikor a
barázdabillegető meglátta, ijedtében még billegetni is elfelejtett.
Lekonyult a nyuszi füle bánatában
és csak üldögélt a rét közepén. Gyógyfüvecskék kínálták magukat orvosságnak a
fájós fogára, vadvirágok legyezgették a daganatot, de hát mindez nem sokat
használt.
Észrevette a nyuszi, hogy egy
mókus mogyorót ropogtat az erdőszéli fán.
Elkezdett vele beszélgetni.
- Mak-mak, de jó neked, mókuska!
- Mi bajod van, nyulacska.
- Fáj a fogam, mókuska.
- Ki kell húzni, nyulacska!
- Nem fog fájni, mókuska?
- Csak egy kicsit, nyulacska.
Gyáva volt a nyuszi, de foga már
annyira fájt, hogy mégis elindult az erdőbe. Messziről hallatszott Harkály
doktor kopácsolása. Amint közeledett hozzá, egyre jobban inába szállt a
bátorsága.
- Sárgarépás jó napot! – toppant
eléje hirtelen a róka. – Mi lelte azt a szép nyúlpofikádat, hogy ekkorára
dagadt?
- Éppen most megyek fogat húzatni
– reszketett a nyuszi -, de nagyon félek, mert Harkály doktornak éles a csőre.
- Ó, ó – sopánkodott a róka -,
hiszen nem is kell ahhoz a harkály! Ide süss, nyulacska! Majd én rákötök egy
vékony indát a rossz fogadra, megrántom és úgy kihúzom, hogy cseppet sem fog
fájni.
Valójában persze azt gondolta a
ravasz róka, hogy a fogára kötött indánál fogva szépen hazavezeti az ostoba
nyulacskát a rókalyukban várakozó fiainak. Azoknak ma éppen ilyen gyönge
nyúlhúsra támadt kedvük.
A nyuszi ezt nem tudta, ezért
izgatottan mozgatta a bajuszát.
- Komolyan mondod, Róka bácsi?
- Úgy ám, füles öcsém! Sohasem fog
többé fájni a fogad! No, gyere csak közelebb, nem bántalak. Tátsd ki szépen a
szádat! Így ni! Biz, ez csúnya fog, de már rajta is a hurok. No, most gyere
szépen velem, amerre vezetlek!
Vitte a róka a megszeppent
nyulacskát és már majdnem a rókalyuknál voltak, s be is húzhatta volna oda
szépen, de akkor az egyik rókafi, a legéhesebbik, kidugta a fejét és
elkiáltotta magát:
- Hozza a papa a pecsenyét!
Ettől a nyuszi úgy megijedt, hogy
hátrarántotta a fejét, s nyomban kirepült a szájából a fájós fogacska. A róka
meg, aki húzta az inda másik végét, hanyatt bukfencezett, és legurult a
domboldalon, bele a jéghideg patakba.
Felröppentek a madarak a fákról,
összeszaladtak az őzek és makkot dobáltak egymásnak a mókuskák, úgy örültek,
hogy a ravaszdi pórul járt. A nyuszi pedig megszabadult fájós fogától, s ma is
vidáman ugrál a barázdában. Aki nem hiszi, menjen ki a mezőre és kérdezze meg
tőle.
Jó munkát kívánok!
