A feladatlapok mellé, hoztam egy
kis érdekes mesét a mai napra:
A húsvéti pocok!
Valamikor réges-régen még a mezei
pocok hozta az ajándékot a jó gyerekeknek. Minden évben neki küldték el
kívánságaikat, ő pedig szorgalmasan összegyűjtögette a meglepetéseket. Nem is
hívták másként, mint húsvéti pocoknak.
Történt egyszer nagypénteken, hogy
a húsvéti pocok egy tisztás kellős közepén az utolsó ajándékokat rendezgette
kosarába. Már nagyon fáradt volt, így nem vette észre, hogy ellensége, a sas
köröz a feje felett. A madár sem volt rest, kihasználta a kínálkozó alkalmat,
és lecsapott a magasból. Éppen tátotta volna hatalmas csőrét, hogy egészben
lenyelje zsákmányát, amikor a pocok könyörögni kezdett:
- Kérlek, ne egyél meg, madarak
királya! Én vagyok a húsvéti pocok, így ha elpusztulok, nem kapnak a gyerekek
ajándékot az ünnepen!
- Hiszi a piszi! De tudod mit? Ha
tényleg te vagy a húsvéti pocok, akkor én is kérek tőled meglepetést. Adj nekem
valamit! – parancsolta a sas.
- Sajnos te még egy pirinyó csoki
tojást sem érdemelsz, mert gonosz vagy! Meglepetést csak jók kaphatnak!
- Akkor te leszel a vacsorám! –
mondta a sas, azzal bekapta a kis rágcsálót, és már repült is tovább.
Ebben a pillanatban megállt minden
élet a tisztáson. A madarak abbahagyták éneküket, az őzek leszegték fejüket, a
mókusok befejezték az ugrándozást, a pókok sem szőtték tovább hálójukat.
Halálos csend telepedett a tájra, csak a megválaszolatlan kérdések tolongtak a
fejekben: „Mi lesz most a gyerekekkel? Ki viszi el nekik a húsvéti ajándékokat?”
Végül az aprócska nyúl szólalt meg:
- Szegény pocok! Még az élete árán
is megvédte a húsvéti ajándékokat: nem jutalmazta meg azt, aki gonosz! Én
vállalom, hogy átveszem tőle a stafétabotot, ne maradjanak meglepetés nélkül a
jó gyerekek!
Ettől a naptól kezdve húsvétkor a nyúl hozza
az ajándékot mindenkinek, aki megérdemli. De ha belenéztek egy húsvéti nyuszi
szemébe, mindig láttok benne egy könnycseppet elődje, a hős húsvéti pocok
tiszteletére.
