Egy öregasszony jó barátságban
élt a szomszéd fiatalasszonnyal, akit egy este az anyósa megvádolt, hogy húst
lopott tőle, és nyomban el is kergette a házából.
- Hová mennél, te szerencsétlen?
- kérdezte az öregasszony. - Majd én elintézem, hogy az anyósod visszafogadjon.
Marék szalmát húzott ki a
kazalból, átment vele a fiatalasszony anyósához.
- A kutyáim összemarakodtak
valami lopott húson - mondta. - Szeretnék vinni egy kis tüzet, hogy a tűz
világánál jól elverjem őket.
Az anyós, ezt meghallva, azonnal
szolgát szalajtott a menye után, visszahívta a házába. Az egyszerű öregasszony
nem volt valami ékesszóló, és nem tekinthető a békítés szokott módjának az sem,
ha marék szalmával mennek a szomszédba tüzet kérni, de ha az ember helyes
dolgot cselekszik, annak meglesz a gyümölcse.
Mit gondolsz a történetről? Vannak-e olyan helyzetek, amikor
megéri hazudni, vagy jobb mindig igazat mondani? Azt azonban tudnod kell, hogy
az igazság nagyon fontos dolog! Te tudod, hogy hívjuk a hazugságnak azt a
formáját, amit itt olvashattunk?
