A mai nap olvasásból az egyik
kedvenc meséjét töltöm fel. Lehet, kicsit hosszúnak tűnik, de a suliban ennél
többet is olvastunk már egy nap. Remélem fel fogja kelteni az érdeklődését,
mert ezt a mesét eddig csak néztük, de akkor imádta, szerintem olvasni is
szeretni fogja! J
Ha elolvastátok, akkor a képek
segítségével, sorba rendezésével át tudjátok beszélni.
A kismalac és a farkasok
Volt a világon egy kismalac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő
közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magában, odamegy egy nagy
ordas farkas, beszól az ajtón:
– Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom.
– Nem eresztelek biz én, mert megeszel.
– Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam.
A kismalac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy
nagy fazék vizet a tűzhöz.
Kicsi idő múlva megint megszólalt a farkas:
– Ugyan, kedves kismalackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.
A kismalac beeresztette azt is. De a farkas azzal sem érte be, hanem egy kis
idő múlva megint beszólott:
– Kedves kismalackám, ereszd be a két első lábam is. . A kismalac beeresztette
a két első lábát is; de a farkasnak az se volt elég, megint megszólalt:
– Édes-kedves kismalackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal sem
nyúlok hozzád.
Erre a kismalac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, amint a farkas jön
háttal befelé, egyenesen abba menjen be. Azzal beeresztette. A farkas csakugyan
a zsákba farolt be. A kismalac sem volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját,
lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, azután
hirtelen felmászott egy nagy fára. A farkas egy darabig ordított, mert a forró
víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig
hányta-vetette magát, míg utoljára kiódzott a zsák szája. Kibújt belőle,
szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy tizedmagával.
Elkezdték keresni a kismalacot.
Addig-addig keresték, míg valamelyik csakugyan meglátta a fa tetején. Odamentek
a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek? Mi módon fogják meg a
kismalacot? Mert egyik sem tudott a fára felmászni. Nagy sokára aztán arra
határozták, hogy egymás hátára állanak mindnyájan, mint a lédeci birákok, úgy
aztán a legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára felmászni. A
kopasz maradt legalól, mert félt feljebb menni. Így hát a többi mind az ő hátán
volt.
Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hibázott. Az az egy is
elkezdett már mászni. Akkor a kismalac hirtelen elkiáltotta magát:
"Forró vizet a kopasznak!"
A kopasz megijedt, kiugrott a többi alól; a sok farkas mind lepotyogott; kinek
lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sosem látták
többet.
A kismalac szépen leszállott a fáról, hazament, többet felé se mertek menni a
házatájékának a farkasok.
