Egy nagyon aranyos és tanulságos mesécskét hoztam ma nektek. Kérlek titeket, a feladatlapok mellett, olvassátok el és beszéljétek át a mesét, valamint online feladatokat is készítettem hozzá:
Az oroszlán és a teknősbéka
Egyszer versenyfutásra került a sor az erdőben, és négy akkora elefántagyar volt a díj, hogy két ember se tudott volna egyet fölemelni. A nagy nap reggelén mindenfelé hallani lehetett a kiáltozást: − Rajta, rajta, állatok! Vegyetek részt a versenyfutásban! Aki utoljára fárad el, azé lesz a négy elefántagyar! Seregestül jöttek az állatok, és mind beálltak a versenybe. De bizony a legtöbb kidőlt délire, csak az egyetlen oroszlán bírta még erővel. Így szólt a társaihoz:
− Enyém a négy agyar!
Mire a teknősbéka lassan előmászott.
− Még nem a tiéd − mondta.
− Előbb fuss velem is versenyt, én is szeretném azokat a szép agyarakat.
− Még hogy te? − nevetett az oroszlán.
− Te akarsz versenyezni velem?
− Előbb fussunk, aztán nevessél − válaszolta a teknősbéka.
S egy óvatlan pillanatban fölmászott az oroszlán hátára, az meg csak futott, futott ész nélkül, nem is tudta, hogy utast visz a hátán. Egyszer aztán elfáradt, és megállt pihenni. A teknősbéka azonnal rákiáltott:
− Ne pihenj! Fuss tovább! Mindjárt utolérlek! Enyém lesz a négy hatalmas agyar!
Az oroszlán azt hitte, hogy a háta mögül jön a hang, és rögtön felkelt, rohant, ahogy bírt, míg csak vissza nem kerültek oda, ahonnét elindultak. Ott aztán lefeküdt a földre, mert már nagyon kifáradt.
− Hol vagy, teknőc? − lihegte.
− Én bizony már rég itt vagyok a célnál − mondta az csöndesen, miután észrevétlenül lemászott a földre. Mit tehetett mást az oroszlán − belátta, hogy legyőzték, és átengedte az agyarakat a teknősbékának.
Online feladatok:
