HOGYAN HORDTA EL A BOLOND A HEGYEKET?
A Thaing és a Wangwu hegység vagy
700 li átmérőjű és sok ezer láb
magas lehet.
A hegy északi oldalán lakott
egy öreg ember, közel járt már a kilencvenedik évéhez, és mindenki úgy hívta: a
Bolond. Mivel a ház bejárata a hegyre nézett, minden alkalommal kerülőt kellett
tennie, akár elment hazulról, akár hazament. Ezt módfelett kényelmetlennek
találta, egy napon hát összehívta családját, hogy megbeszéljék, mit is
tehetnének.
- Mit szólnátok hozzá, ha
elhordanánk a két hegyet? - kérdezte. - Akkor utat nyithatunk délre, a Han
folyó partjához.
Valamennyien egyetértettek
vele, csak a felesége aggodalmaskodott:
- Annyi erőd sincs, hogy egy
dombocskát elhordj! Hogy tudnád elhordani a két hatalmas hegyet? Aztán meg hová
tennétek a kihányt földet és sziklát?
- Belehajítjuk a tengerbe -
hangzott a válasz.
A Bolond a fiával meg az
unokájával elkezdte ásni a földet, és kosárba rakva cipelték a tengerhez. Élt a
szomszédságukban egy Jing nevű özvegyasszony, meg annak a hétéves fia, ők is
elhatározták, segítenek elhordani a hegyeket. Hetekbe tellett, míg
egyszer-egyszer megjárták az utat.
Lakott a Han folyó partján még
egy nagyon öreg ember, akit mindenki úgy nevezett: a Bölcs. Látva
fáradozásukat, jót kacagott, s megpróbálta lebeszélni őket a munkáról.
- Elég legyen az értelmetlen
ostobaságból! - kiáltotta. - Hisz öreg vagy és gyenge, nem tudod elhordani
picinyke részét sem a hegynek. Hogy tudnád elhordani azt a rengeteg földet meg
sziklát?
A Bolond hosszan tartó
pillantást vetett rá. - Milyen ostoba és együgyű vagy - felelte. - Annyi eszed
sincs, mint az özvegy kisfiának. Ha meghalok, itt marad utánam a fiam, aztán
meg a fiam fia, és így tovább nemzedékről nemzedékre. Mivel pedig a hegy nem
nő, idővel miért ne tudnánk elhordani?
A Bölcs erre nem tudott mit
mondani.
Gondolkodj el, vajon a Bölcsnek
vagy a Bolondnak volt igaza? Miért volt igaza?
