Egy feladatlappal kezdünk, ilyet már csináltunk a múlt
héten, amire figyeljetek, hogy ne emelje fel a ceruzát a gyermek a papírról
mielőtt végezne.
Ha végeztél, a mese másolását folytatjuk:
A gazda mindjárt rájött turpisságra, de azért tette magát,
mintha sajnálkoznék. Így szólt a rókához:
- Jaj, csak ne búsulj, és ne kiabáld tele a falut, inkább
kettőt adok az egy kövér disznód helyett. Add ide a zsákot, hogy odakinn tegyem
bele őket.
Kiment a gazda a róka zsákjával. Volt neki két mérges
kopókutyája, éppen jó éhesek voltak. Ezeket bedugta a róka zsákjába, jól be is
kötötte, azután a rókának adta, hogy igyekezzék a faluból kifelé.
Nem kellett a rókának kétszer sem mondani, most vitte csak
nagy örömmel a zsákot, s már előre nyalta a száját a jó zsíros lakomára! Alig
várta, hogy kijusson a faluból az országútra.
Kibontotta a zsákot, hogy megnézze a két disznót, hát amint
bontja, ugyan mi ugrik ki belőle? A kopókutyák! Nosza, szaladóra fogta a róka
koma a dolgot! Nem kellett már neki a disznópecsenye, csak a bőrét
megmenthesse!
Hanem hiába szaladt, mert a két kopókutya utolérte és
alaposan kicsipkézte a bundáját.
Ha a rókát a kutyák el nem kapták volna, az én mesém is
tovább tartott volna.
Jó munkát kívánok!
